„Teljesen nyugodt volt, nem őrizte a húst, amíg el nem kezdtem macerálni, simogatni. Mivel az első jelzésre nem vonultam vissza, egyre erősebben morgott, fenyegetett. Védte az ennivalóját, A HÚST! SOHA ILYENT TÁPPAL MÉG NEM CSINÁLT! Ösztönös és tanult viselkedés az ennivaló "féltése". Nagyon régen tudjuk ezt, mert számtalan alomnál kipróbáltuk! Csak a hús, a csont vált ki ilyen hatást-meg a "zsákmány" birtoklása, amit szintén az anyjától tanul! Ezt a történetet szoktuk elmesélni, amikor valaki panaszkodik, hogy a pici kutya harap, morog, őrzi az ételt, a csontját és a kedvenc zsákmány játékát. Természetesen idővel megtanítjuk mi is, hogy adja át, engedjen az ennivaló közelébe. DE! Nem haragszunk érte, nem akarjuk leverni, terrorizálni, "csak" tudomásul vesszük, hogy a kutya kutyaként viselkedik, ezért a mi szabályainkat meg kell tanítani neki. Pont úgy, ahogyan az apja, vagy az anyja tenné!”

http://tunde54.blogspot.hu/2010/12/egyetlenke-es-sult-csirke-comb.html