Először is egy pár szót, arról, hogy egy cseh nemzetiségű mesterkiképzőről van szó, aki ezt a módszert közzétette. Úgy hívják, hogy Luděk ©ilhaví. Főleg dobermannokkal foglalkozik, de kiképez bármilyen kutyát. Szinte az egész világon dolgozott már és ért el komoly eredményeket. Egy cseh kutyás szaklap közölt cikksorozatot, kezdő kutyásoknak az ő kiképzési módszere szerint. Innét már nem volt nehéz ráakadni az internetes elérhetőségére. Mindenkinek ajánlanám, mert egy igazi „Bohemiáról” van szó. Nálam nagyon bejött. Úgy gondolom Magyarországon elenyésző azok száma, akik meg is értik e nyelven, az elolvasottakat, hallottakat és mivel én megértem, szívesen lefordítom s megosztom veletek. Minden videóhoz van írott szöveg is, ahol részletesen leírja, hogy mit miért, stb. Én inkább csak egy kivonatot írnék, hogy ha majd megnézitek, legyen sejtelmetek róla, miről is beszélhetett.

http://www.dogschoolk9.com/cz/abeceda_5_08.htm

hát, íme, a „mester szava”
- Nem lehet egy cikkbe tömöríteni, egy töredékét sem, amit a nyomkövető munkáról le lehetne írni. Vegyétek ezeket a sorokat, mintegy kurta bekezdésnek a sport kinológiába.
- A nyomkövetéshez mindennél nagyobb türelemmel kell lenni és senkinek sem ajánlom az erőszakos kiképzést. A jó nyomkövetés alapja, éppen a kutya természetes munka utáni vágya, amit csak több száz nyomkövető munkával lehet elérni.
- Legjobb kölyökkutyával kezdeni, de megtanítható a veterán kutya is.
- Az ideális terep az 5-10 cm fű, de ne féljünk a kissé magasabb vetéstől sem. Legjobb időpont az, amikor egy kissé nedves a terep. Kora hajnalban, eső után vagy alatt. Azt, hogy a talajnak nyommentesnek kell lennie, nem kell külön hangsúlyozni.
- Eleinte a kutyusnak azt kell megtanítani, hogy ott ahol a talaj az ember léptétől sérült, hús, vagy valami hasonló finomság nő. Ez a nyomkatlan. Eleinte jelöljük meg valamilyen jól látható tárggyal, mint pl. gimnasztikában használt karika. Lépjünk bele, tapossuk le a füvet és helyezzünk bele 10-15 db. hús darabot, lehetőleg valamilyen sötétebb színűt, hogy a kutya ne annyira szemmel keressen.
Vezessük oda a kutyát, mutassunk, az élelemre „keress”vezényszóval etessük fel az egészet. Minden megtalált s megevett falatkánál dicsérjük meg. Nagy dicséret következik az utolsó elfogyasztott falatka után.
- Egy pár gyakorlat után, kölyökkutyánál ne siessünk, jöhet az egyenes nyom kidolgozása. Eleinte igyekezzünk hátszélben dolgozni. Tapossuk ki a nyomkatlant, most már karika nélkül, jelöljük meg és maradjunk nyugton állni, csak a port verdessük le ruhánkról. Ez elegendő szagmintát ad, ellenkezőleg, topogásunkkal, talajsérülést okozhatunk, ami zavaró lehet kutyánknak.
A nyomfektetésnél ügyeljünk arra, hogy centiről centire emlékezzünk, merre van a nyom lefektetve. Ajánlott először csak úgy kutya nélkül magunknak, egy pár nyomot lefektetni, hogy begyakoroljuk a pontos tájékozódást. Tárgyakat is letehetünk ellenőrzés képen.
A későbbiekben, ha netán megtörténik, hogy a kutya is eltéved, és mi sem emlékezünk, merre van a pontos nyom, legyen nálunk egy póttárgy, amit óvatosan a földre ejtünk, oda vezetjük, a kutyát megtaláltatjuk vele a tárgyat és egy kissé megdicsérjük. Rögtön ezután fektessünk le egy egyszerű nyomot, dolgozzuk ki és jó alaposan dicsérjük meg a kutyát.
- Egy kissé előre szaladtam, mert ilyesmi nem történhet meg velünk, mert mi egyelőre, a jutalomfalatkák szerint tájékozódunk, amit minden lépésnyomba helyezünk. A kutyánknak azt kell megtanulnia, hogy minden nyomban eleség nő. A falatkáknak lehetőleg kicsiknek és finomaknak kell lenniük. A kutyának éhesnek kell lennie, ne féljünk akár kissé koplaltatni is a kutyát, ha nincs kedve dolgozni.
A falatkának a nyom elejében kell lennie. Lépjünk egyet, majd húzzuk lábunkat a sarokrészbe és a nyomfelület elülső részébe helyezzük bele a falatkát. Nem szabad a sarokrészbe helyezni, mert a kutyának végig kell szagolnia az egész nyomot. Túl kicsi lépésekkel sem szabad mennünk, mert a kutya megunhatja, hogy olyasmit kell keresnie , amit, nem is kell keresni. Igyekezzünk a nyomlépést megnyújtani.
- A nyomot tárggyal kell befejezni. Használjunk nagyobbat, mint az IPO előírás szerinti, mivelhogy több jutalomfalatot kell rátenni. Aki a nyomon szeretné jutalomként megetetni a kutyáját, az elemózsiát semmiképp ne tegye ki a nyom végére, nehogy tájékozódási pontként szolgáljon a kutyának. Vigyük magunkkal az élelmet és a nyom kidolgozása után jutalmazzunk vele. Ugyanígy cselekedjünk akkor is, ha tárggyal akarunk jutalmazni.
- A nyomtáv eleinte, csak egy pár lépés legyen, de ne féljünk idővel meghosszabbítani. Minden egyes alkalommal más nyomot jó lefektetni. Váltani kell a nyom hosszát, korát, nehézségi fokát, na de erre még elég időnk van. A mi egyszerű nyomunkat lassan elkezdhetjük ívelni, törni.
- Kutyánk felkészülése a nyommunkára a rétre vezetéssel kezdődik, ahol először szétbontjuk a pórázt. Fontos dologról van szó, ugyanis nem egy versenyző hamarébb befejezi a versenyét, mint, ahogy elkezdte volna az összegubancolódott póráza miatt. Jó begyakorolni a bírónak mondandónkat is, ezzel is szoktatjuk kutyánkat és belénk is bevésődik ez a pár mondat. Mindez jól jön majd a versenyen, ahol esetleg idegességünkben bepánikolnánk és a kutyánkat is felkészítjük, tudni fogja, hogy mi fog következni.
- A nyom kidolgozása: először rövidre fogott pórázon, amit az egyik mellső lába alatt vezessünk ki. Így felkantározva, vezessük kutyánkat kissé ferdeszögben, a nyomkatlanhoz. A szöget jó váltani, így megakadályozhatjuk, hogy a kutya a nyomkatlanhoz érve, automatikusan kitörjön előre, abban a tudatban, hogy a nyom, csakis egyenesen lehet.
„Keress” vezényszóval mutassunk az első falatkára s miután kutyánk lenyelte, kissé dicsérjük meg. Így haladunk, lépésről, lépésre. Ne hagyjuk, hogy egyet is kihagyjon. Ha kell, fékezzük és az összest, etessük fel. Nyom végén a tárgynál, úgy dicsérjük meg, mint még soha előtte. Adjunk neki nagyobb mennyiségű élelmet, vagy játékot, vagy mindkettőt együtt.
Eleinte ne erőltessük a tárgyat helyesen megjelölni. Értelmetlen dolog kölyökkutyánktól ilyesmit elvárni, megeshet, hogy büntetésként fogná fel az egészet és elkezdheti a tárgyakat tudatosan kikerülni. Ne feledkezzük meg, kutyánk munkáját igazi örömmel kifejezni. Legyünk türelmesek és kitartóak. Igyekezzünk a minden lépésbe kaja, módszernél minél tovább kitartani, több hónapig, vagy egy évig is. Így dolgozzuk ki a későbbiekben a hosszú soktöréses nyomokat is, tudom, hogy fáradságos, hátfájós, de megéri!
- Ez a kezdet a fojtatás következik, mindenkinek eredményes és kitartó munkát kívánok.